vers címkével jelölt bejegyzések

Tűz lobbant a parnasszoszi hegyen,lángja szívemig ég,rögzíti a neved,mint szép tavaszi kép; metamorfózisban lényegül,forró levegő tápláljadús ajkad látványaután megrészegül a tudatom megzavarodikés érthetetlen állapotombanszívem megfacsarodikaz ürességben, te, űrben lévő csillag,csillagok… Tovább →