A bevezetés, tárgyalás és a befejezés olyan szerkezeti elemek, amelyeket mindenki ismer, hiszen már második osztálytól kezdve sulykolják belénk a tanárnénik és tanárbácsik. Azonban nem változik-e ez is, sok más nyelvtani szabályhoz és szokáshoz hasonlóan az internet, a modern média hatására?
Úgy gondolom, két alapvető nyelvi szemlélet létezik, a leíró (deskriptív), illetve az előíró (preskriptív). Míg előbbi szerint a nyelv az, amit használnak, és a nyelvész feladata a tömeg által meghatározott szabályokat rögzíteni, utóbbi feladatának tekinti a nyelv aktív formálását. Én a leíró szemlélettel szimpatizálok, már csak azért is, mert így mindig igazam van, ha nyelvi témájú vitába keveredek valakivel, bár akárhányszor j-vel írja valaki a „milyen”-t, elfog a kísértés, hogy kijavítsam.
Az internetes szövegírás kultúrája, szokásai nagyban különböznek a hagyományos, szépirodalmi tradícióktól. Míg papíron leírva idegen, érthetetlen egy írásjeleket mellőző szöveg, egy chatszobában már senki sem lepődik meg a mondatkezdő nagybetű, a lezáró pont, vagy akár az ékezetek mellőzésén. Az, hogy ennek a nyelvi rétegnek a kialakulása evolúció, vagy devolúció, mindenki eldöntheti magának, és annak ellenére, hogy legjobb tudomásom szerint nem sok szótár foglalkozik az online szleng mellett az online grammatikával is, egyre szélesebb rétegben használják.
A fogalmazások szakaszokra bontása is olyan szokás, ami az internet világában sokkal kevésbé szokásos, mint papírra írott szövegeknél. Ezt szerintem az magyarázza, hogy egy valós idejű beszélgetésben sokkal kevésbé fontos, illetve érdemes perceket tölteni azzal, hogy logikus struktúrát adjunk mondanivalónknak, hiszen a szerkezet hiányából adódó félreértéseket könnyen tudjuk tisztázni egy következő egysoros üzenetben.
Személyes tapasztalatom, hogy csak néhány internetes közösségben hatékony a pár mondatnál hosszabb üzenetek megfogalmazása. Egy sebesen pörgő beszélgetésnél, ahol mindenki akár csak egy-egy szót tesz hozzá a csevegéshez, mire az ember összeír egy terjedelmesebb szöveget, már rég egy teljesen más témánál jár a csoport, mint amihez az a bizonyos szöveg szólt, így hiába minden formai gyönyör, a lényeg, a mondanivaló már elavult.
Kétségtelen az is, hogy azok a platformok, amiket nap mint nap használunk, nagyban formálják a világról alkotott képünket. Ha valakit nem találunk Facebookon, kétségbe vonjuk, jól írtuk-e a nevét. Tömegével látunk öt másodperces videóhirdetéseket, mert Youtube-on ez az a hossz, amiért csak az alapárat kell fizetniük a cégeknek, az ennél hosszabb marketingüzenetekre már fintorgunk. A Microsoft Word, illetve népszerű ingyenes társa, a LibreOffice Writer a bekezdéseket alapértelmezetten már nem jelölik egy sor behúzásával. Annak ellenére, hogy ezt átállítani csupán két kattintás egy gyakorlott felhasználónak, azt feltételezzük, hogy mivel egy több millió dolláros cég nem tartja alapértelmezésnek a behúzást, az már nem a norma része. Persze hiába minden érv, vélemény, ha a tagolatlan önéletrajzokat a cégek nem fogadják el, a bevezetés hiánya az érettségin pontlevonást ér, egy összecsapott befejezés láttára pedig minden lektor felvonja a szemöldökét. Ennek ellenére én úgy gondolom, érdemes legalább eljátszani a gondolattal, felvetni az akadémikusoknak, hogy milyen lenne egy olyan világban élni, ahol a szöveg tagolása olyan, mint egy iniciálé; szép, emeli a szöveg színvonalát, de korántsem elvárt.
