Az ítélet földje

Szívem lassan felrobban, a rengeteg haragtól,
A vértől és a mocsoktól áztatott falaktól,
Gyűlölöm már azt, amit az ember tesz magával,
A nihilbe süllyedt emberiség összes nagy bajával.

De nem látunk már jövőt, csak múltat kémleljük,
“Mit tehettünk volna másképp” s a békét nem leljük
Emberek a normákba bevannak börtönözve,
A kényszercselekvés kínpadján a lelkem kikötözve.

Félelem az ember arcán, nem jön hang a száján,
Megcsillan már a vér a halálnak kaszáján,
Úgy faljuk fel egymást mint a mohó férgek,
ezt a szánalmas vegetálást csak úgy hívjuk hogy élet.

Nincs már értelme magának a létnek,
Ezek a bolond emberek, már önmaguktól félnek
Robot módjára járják a kitaposott ösvényt.
Nem tisztelve maguk körül semmilyen törvényt

Lassan már a lényünk rothadásig fásul,
De mi lesz akkor, ha a világ gondja miránk hárul,
Csak egy villanás lesz mert Ő ezt akarta,
És a bűnöktől fekete lelkünk ráég a falakra.

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
Simon Inez

Simon Inez bemutatkozása

simon.inez@kszpe.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük