Standard közé kifeszítve, s vasszegekkel felfüggesztve;
Mind a szabad, igaz élet, és a kényszer teljessége.
Jövőképünk múltba zárva, mi magunk meg a normákba,
s gondolatink a béke romjával állnak tökéletes arányban.
Mind amaz a büszke múltunk, amit mostan úgy óhajtunk
fertőt hoz és rothadást. Régi kornak hallgattuk
már elégszer sikolyát, elég volt már barlangjában
azon kornak bujdokolni, ahová értelem csak haloványan
úgy jutott le; kelletlen… hálátlan…
Ha a világ a nagy kánon, minden benne illúzió.
Igazságnak erős hangja, mint hajdani muzsikaszó.
és ott állok én megvakulva,
mint a hazugságok Apokrifja.
