Szép tavaszi képen túlmutató
tort ülve kezdődik lakoma
mindenki részvétet érez: képmutató
fejenként mindenkinek jár kaloda.
Bűzölgő tetemek felett étkezünk
a halál olyan ízletes
néha meghalunk néha még létezünk
néha minden szív sebes.
Gyertyafényben halottakat látunk
boldog emlékbe temetkezve
leplezzük felépített hazugságunk
bánatról végleg megfeledkezve.
Pattannak a pezsgő dugók
Ó igen ezt már szeretem
hányva remegve bűzben összeborulók
négy halottal koporsóban szexelek.
Egybefonódik a halál és a létezés
egybeolvas a hús és a rothadás
orgiba fordult képzelgés
kelt kíméletlen szorongatást.
Kifacsart a szexualitás kifacsart az élet
mit is kívánhatnék egy halottól
semmi jót és szépet
így táplálnak húsodból a fájdalomból.
Erőszakkal uszítanak le torkomon
a garatom pedig csak feszül
osztozni nem tudok sorsodon
de testünk végleg egyesült.
Törött szilánkkal a húsomba
Ó igen szerelembe csöppen a vér
tűvel mélyen szemedbe szúródva
látod igazán az egész milyen szép.
Kiváglak magamból elpusztítalak
így halok meg én is
majd késsel-villával aprítanak
részesei leszünk az ízorgiának mi is.
