Tavaszi kép

Szép tavaszi képen túlmutató
tort ülve kezdődik lakoma
mindenki részvétet érez: képmutató
fejenként mindenkinek jár kaloda.

Bűzölgő tetemek felett étkezünk
a halál olyan ízletes
néha meghalunk néha még létezünk
néha minden szív sebes.

Gyertyafényben halottakat látunk
boldog emlékbe temetkezve
leplezzük felépített hazugságunk
bánatról végleg megfeledkezve.

Pattannak a pezsgő dugók
Ó igen ezt már szeretem
hányva remegve bűzben összeborulók
négy halottal koporsóban szexelek.

Egybefonódik a halál és a létezés
egybeolvas a hús és a rothadás
orgiba fordult képzelgés
kelt kíméletlen szorongatást.

Kifacsart a szexualitás kifacsart az élet
mit is kívánhatnék egy halottól
semmi jót és szépet
így táplálnak húsodból a fájdalomból.

Erőszakkal uszítanak le torkomon
a garatom pedig csak feszül
osztozni nem tudok sorsodon
de testünk végleg egyesült.

Törött szilánkkal a húsomba
Ó igen szerelembe csöppen a vér
tűvel mélyen szemedbe szúródva
látod igazán az egész milyen szép.

Kiváglak magamból elpusztítalak
így halok meg én is
majd késsel-villával aprítanak
részesei leszünk az ízorgiának mi is.

Címke , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük