Tűz lobbant a parnasszoszi hegyen,
lángja szívemig ég,
rögzíti a neved,
mint szép tavaszi kép;
metamorfózisban lényegül,
forró levegő táplálja
dús ajkad látványa
után megrészegül
a tudatom megzavarodik
és érthetetlen állapotomban
szívem megfacsarodik
az ürességben,
te, űrben lévő csillag,
csillagok csillaga
csillog csinytalan
mosolyt csalva
csalfa nyelvét
csapva csalogat csendesen,
hiányzol, ha nem
vagy itt velem, kedvesem.
Parnasszoszi tűz
Címke hiány, műzsa, szerelem, vers, zavarodottság.Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
